222011.05.

A tetoválás kialakulásáról

A tetoválás művészetének csak az elmúlt évtizedekben sikerült kilépnie a matrózok, bűnözők szubkultúrájának vonzásköréből. A tetoválások tudományos igényű feldolgozása valójában új kutatási területnek számít. Kitűnő példa erre Kovács Ákos és Sztrés Erzsébet: Az orosz tolvajvilág és művészete című 1994-ben megjelent kötete. De vajon mit tudhatunk a tetoválás kialakulásáról?

Nem sokat, hiszen a legrégebbi ezzel kapcsolatos régészeti lelet az Ausztriában fellelt Ötzi 5000 éves testén már 57 tetoválás volt. Kialakulása valószínűleg az ősember vadászat során szerzett sebeinek, tiszteletet parancsoló hegeinek utánzásából ered. Az úgynevezett szimpatikus mágia logikáját követve: ha a sikeres vadászat sebesülésekkel jár, akkor sebek ejtése önmagunkon, sikeres vadászatot fog eredményezni. Egy idő után pedig ez már alapkövetelménnyé válhatott, tehát valószínűleg a fiatalok felnőtté avatási rítusának része lett. Sőt, én még a vérszerződés rítusát is a tetoválás egy speciális fajtájának tekinteném. Tehát azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a sebek ejtésének művészete korábbi lehet bármilyen más tárgyalkotásnál, képzőművészetnél. Vajon mikor jöhettek rá arra, hogy a sebekbe hamut, kormot juttatva a seb begyógyulása után a festék maradandó nyomot hagy? Feltételezésem szerint a barlangrajzok készítői már birtokában lehettek ennek a tudásnak. Köszönet a cikkért Bozsaky Dávidnak. További munkáit a http://bozsakydavid.blogspot.com/ címen láthatjátok.

Bozsaky Dávid